Reménytelenül

2009 július 7. | Szerző: Bébibogyó |

 Múlt héten a Volt-fesztiválon buliztam. Minden évben ott vagyok, az év legjobb bulija. Persze el is engedtem magam rendesen.

Itt sem maradtam észrevétlen, első nap már két fiú is kiszemelt. Persze egyiket sem akartam és ismertem meg jobban, mert reménykedtem a hercegemben. A herceg minden nap hívott is, ellenőrzésképp, hogy mikor, hol kivel vagyok. gondoltam, talán komolyabban érdeklődik végre.

De sajnos nem így történt. Szombaton, a buli utolsó napján éjszaka felhívott, hogy találkozzunk, mert nagyon egyedül érzi magát. Én persze komolyan vettem, eljöttem buliból. De valahol ő is bulizott, ivott, s mikor találkoztunk, akkor ez nekem nem tetszett. Úgyhogy jól összevesztünk, én meg mentem haza. Vasárnap beszéltünk, de igazából megbántottnak éreztük magunk mindketten. Persze ő szexelni akar. Hát még mit nem, nem hagytam.

Aztán ezt követően ma beszéltünk ismét, ahol már nyíltan elmondtam, mit gondolok erről a “kapcsolatról”. És igazam lett. Neki csak egy lelki szemetesnek és persze a szexre kellek. Hát ezt nem folytatom, mert nem jellemző az ilyen kapcsolat rám.

Szóval most ismét egyedül. Ismét a szokásos mókuskerék. S várom, hogy valaki végre, normális ember, komoly szándékokkal rámtaláljon.

De hol fog ez megtörténni?